Mi tagadás, elég nehézkesen jutottam el ideáig, még az indulás is kérdéses volt: három nappal a verseny előtt edzésen eltört a váltótartó fül, amit óriási kálvária után pénteken délután 5-kor sikerült beszerezni… Persze, ez akkor még nem volt megmosolyogtató… 😁 Így péntek este 10-ig még bringát javítottam, hogy el tudjak rajtolni szombat reggel… 😅
Másnap reggel kicsit izgulva, de időben érkeztünk Gyöngyösre. A szurkolói csapat (Erikám, Szüleim, Szili, Evi) indultak tovább Mátraházára, tartani a lelket bennem, amit ezúton is nagyon köszönök! 🥰 Az előzetes tervet még sikerült is túlteljesíteni, ami nekik is köszönhető! 😉
Bemelegítés előtt összefutottam Ricsivel és Lacival, így együtt mentünk átmozgatni.
Beálltunk a rajthoz, pont Nyerges Zsolti mellé.
Itt már nyugodt voltam, induljon hát a verseny!
Lassú rajt, nyugi! A start utáni első mászás Mátraházára egész jól ment. Kovács Dáviddal beszélgettünk is kicsit, tűrhető, egyenletes volt a tempó. A pulzus magasan, de jók voltak a lábaim, így nem aggódtam. Tudtam, ha itt jól haladok felfelé, az már részsiker. Szépen fel is értünk, nem kellett megszakadni, itt már láttam, hogy a lejtmenetet Mátraházáról az élboly végén kezdem meg.
Eddig is tudtam, hogy nem lejtőzök rosszul, de Parádsasvárig a mezőny legelejére sikerült felérnem. A galyai elágtól magabiztosan engedtem a kanyarokban, az egyenesekben pedig húzott a szélárnyék. Rengeteget előztem, a Strava szerint 2. idővel értem a sasvári kanyarhoz. 😁
Közben láttam, hogy Nyerges Zsolti és Sashalmi Ricsi is az elejében van, ez megnyugtató volt. Kicsit meg is szakadt mögöttünk a sor, olyan jól engedtük lefelé. Ennyit számít a pályaismeret. 🙂
Higgadt maradtam, egy zselé be, gyors “rendszerellenőrzés”: pulzus rendben, lábak jók, bringa kiválóan működik. Akkor lássuk!
Parádsasvár után a síkon összeállt az élboly. Ricsivel és Nyenyével mi is beforogtunk: nagy élmény volt az első országúti versenyemen tempót menni a mezőny elején. 🙂
Szépen teltek a kilométerek a főmezőnyben, egy-két kisebb támadás után kialakult egy szökés Domoszló után, de a főmezőny nyugodt maradt, nem volt őrült tempó. A markazi emelkedőn kicsit megijedtem, elkezdtek görcsölni a combhajlítók. 😰 Egy zselé azonnal be, elektrolit kapszula, ivás. Mire Abasárra értünk, helyreállt a rend, még jók voltak a lábaim. A verseny előtt úgy gondoltam, ha eddig eljutok az elejével, elégedett leszek. Nos ez sikerült. 🙂
Elkezdtük a végső, durván 17 km-es mászást Kékestetőre. Még egy koffeines zselét elnyammogtam előtte, két korty izotóniás itallal lekísérve. Itt már nem esett olyan jól felfelé menni, mégiscsak volt már közel 70 km a lábakban. Mátrafüredig szépen tartottam magam, egyéni legjobbat tekerve ezen a szakaszon. Sástóig még ott haladtam a főmezőny végén, de ekkor már megkezdődtek a rángatások. Kígyózott az eleje, az első támadást még át tudtam venni a többiekkel, a másodiknál még “gumiztam” kicsit a boly végén az adrenalin parkig, majd ott megszakadt előttem a sor. Egy Fillaris sráccal összedolgozva valahogy még visszaértünk a főmezőny végére, talán ők is visszavettek egy kicsit, pont a Mátraháza táblát elérve. Tudtam, hogy innen jön az a rész, ami nagyon fog fájni: Irány Kékestető! 😅
Csupán 3,5 km mászás volt hátra, de ez átlagosan 8 % emelkedéssel… Fogak összeszorítva, hadd szóljon! Iszonyúan fájt, de közben jól is éreztem magam, mert tudtam, előrébb végezhetek, mint azt korábban bármikor is sejtettem. Pár srácot még meg is előztem a cél előtt, ahol vártak már rám a szurkolóim! 🥰😁
Vicsorogva, végül abszolút 22-ként haladtam át a célvonalon, a Master 1 kategória 6. helyezettjeként. 🙃 Kicsit saját magamat is legyőztem ezen a napon. 🙂 Az elmúlt hetek nehézségei ellenére jól sikerült az első országúti próbálkozás.
Jövőre biztosan újra itt leszek. Kiváló szervezés, nagyszerű verseny volt, kihajtottam magam rendesen.
Köszönöm a szurkolást Erika Fösvény❤, Imre Tóth , Erika Tóthné, Szilárd Tóth, Evelin Balogh! 🥰😊
