Úgy döntöttem megírom életem első beszámolóját, hogy miként élek meg egy versenyt, hátha valakit érdekel 
Szilvásvárad szerintem az egyik legjobb helyszín az 5 fordulós TOP Maraton sorozatban, tekintve lokációját, a versenyközpont elrendezését és az útvonal szépségét (na nem mintha nyélen, 95%-os intenzitáson olyan sokat lehetne nézelődni ) és emiatt is az egyik legnépszerűbb forduló az országban.
Az átlagosnál kicsit több gondot fordítottam a felkészülésre. Voltam idén már 2 edzőtáborban is, tekertem 4000 km-t. Próbáltam több versenyspecifikus, minőségi, résztávos edzést végrehajtani a héten (Amit időnként megszakítottam pár esti iszogatásokkal a szegedi borfeszten és a házibuliban, de az enyhe másnaposság jó hatással szokott lenni a teljesítményemre )
Még a tavalyi onboard versenyvideót is kielemeztem, hogy tudjam milyen stratégiával álljak a verseny rajtjához.
A verseny profilja alapján az első 10 km-ben az összes szint 2/3-át begyűjtjük és az utolsó 10 km végig egy köves száguldás. Mivel az első emelkedő nagy része aszfalt és jó eséllyel itt fog eldőlni, hogy melyik csoporttal érek célba, ezért a jobb gördülés érdekében az átlagosnál nagyobb guminyomást használtam, hátul +0,3 bar, elől +0,1 bar.
A verseny előtti készülődés jól sikerült, időben odaértem, megcsináltam a tervezett 15 perces bemelegítést és sikerült beállni előre a rajtnál, ami itt kulcsfontosságú. A rajt után közvetlenül az élmezőnnyel mentem, még egy percig az abszolút 1. helyen is voltam
Az aszfaltos emelkedő az országútis alapjaimnak hála egészen jól ment. Sokáig az élen haladó 6-8 bringás között voltam, de a tempó nagyon magas volt, 178-182 pulzuson tekertem, ami 94-96%-os intenzitást jelent nálam. Ugyan ennek ellenére egész jól éreztem magamat, de kb. az 5. km-nél kicsit megúsztam és ahelyett, hogy maximális intenzitásra kapcsoltam volna inkább visszavettem egy kicsit 175-ös pulzusra, bízva, hogy a 2. bollyal könnyebben eltudok menni és jobban sikerül beosztani az erőmet a 1,5 órára. Ez volt a versenyem kulcs momentuma, amit utólag is nehezen tudok megítélni, hogy akkor jól döntöttem-e, főleg az eredményt tekintve.
Ez az 95% körüli terhelés nálam teljesen szürke zóna, ilyen intenzitást edzésen nem tudok szimulálni. Ez csak a verseny adrenalin fűtötte közegében jön elő belőlem és nagyon nehéz kitapasztalni, hogy hol is az a határ. Ilyenkor akár egy-egy plusz szívdobbanásnak is jelentősége van, ha túlterheli magát az ember az a verseny szempontjából végzetes következményekkel járhat, mert annyira meg lehet ilyenkor rogyni és akár annyira el lehet készülni, mint az egyik versenytársunk, aki fölfelé! úgy elesett,hogy elvesztette az eszméletét és mentővel kellett a célba szállítani (Itt is jobbulást neki!)
Végül sikerült beállni a 2. bolyba, akikkel jó tempóban haladtunk és gyűjtöttük össze az élről leszakadó, erejükkel elkészülő versenyzőket. A verseny középső szakaszában végig volt egy társam, akivel nagyon jól összedolgoztunk. Az aszfaltos és emelkedős részeken én voltam gyorsabb egy kicsit, a terepes lefelékben ő.
Rövid sorsközösségünknek a srác bukása vetett végét. Egy elég tempós, saras szakaszon belecsúszott egy pocsolyába és pont beesett elém. Még szerencse, hogy tartottam egy ~5 méteres követési távolságot és meg tudtam állni és nem mentem át rajta, de teljesen eltorlaszolta az utat, így ketten egyből utol is értek. ( Amúgy kívülről egy bakiparádéba is elment volna az eset )
Aztán a bukástól valószínűleg annyira elment a srác önbizalma, hogy aztán teljesen leszakadt rólunk.
Az utolsó 10 km-es lejtőt megkezdve szóba került újdonsult csoportunkban a lényeg, hogy ki melyik kategóriába tartozik. Mivel úgy éreztem elég elől vagyok, akár dobogós helyen, ezért nagyon nem örültem, hogy az egyik srác velem egy kategóriát mondott. Így kard ki kard a gyors,köves lefelében kell lemeccselni a dobogót.
Próbáltam mindent beleadni a lejtmenetben, de azért igyekeztem nem túllépni a határt, ami egy defekthez vagy akár egy nagyon csúnya bukáshoz is vezethet, amit nem szerettem volna megismételni.
Sajnos egy minitávos versenyző mögé beragadtam fél perce és így megúsztam ~30 méterre a vetélytárstól. Próbáltam a fokozni a tempót, ahogy csak tudtam, minden kigyorsítást maximális intenzitással megcsinálni a kanyarsebességemet maximalizálni, de még az 50-55 fölötti tempó sem volt elég, hogy utolérjem.
Végül kiderült, hogy nem is volt akkora a tétje a hajszának, mint gondoltam, mert csak 6. lettem a kategóriámban. Nagyon nem volt szerencsém a besorolásommal, mert abszolútban a 7. helyet sikerült megcsípni a 328 versenyzőből, tehát a tavalyi kategóriámat megnyertem volna.
Kicsit csalódott voltam, hogy ilyen klasszul sikerült versenyzéssel se sikerült dobogóra állnom. Nem volt semmi technikai gondom, holtpontom, görcsöm és a leggyorsabb terep versenyátlagát hoztam össze a 24,7 km/h-val, de annyira nem csüggedek csak bő 3 percre van az abszolút első, akár még esélyem is lehet elkapni, ha el tudnám érni a versenysúlyomat és tudnék szerezni még egy kis plusz kondit 
A verseny után nagyon szuper volt a hangulat és még a speaker is többször hízelgő megjegyzésetek tett szerény kis csapatunk irányába. Zsembi Elnök Úr jó irányba viszi a klubbot és C. Zoli által, aki 3-ból 3 versenyt megnyert még elismertségünk is szigorúan monoton pályára állt
Totál hobbista amatőrök vagyunk, de évről évre fejlődünk. Egyre jobbak a körülmények a versenyeken, már öltöző sátrunk és még akkus kávé főzőnk is van
Inkább vagyunk egy baráti társaság, mint egy professzionális sportcsapat, de mi ezt szeretjük benne. A versenyzés mellett a közösségi élményt is nyújt egy ilyen esemény
