Nyugat maraton II. forduló Zirc

Szintén középtávra neveztem, amiről azt gondoltam, hogy egy könnyed verseny lesz. Ki is tűztem a két és fél órát célul, és meg voltam győződve, hogy az előző heti Bükk maraton rendesen beépül. Ráadásul még egy 40-est el is mentem tekeregni a velencei hegységbe, hogy edzésbe maradjak (pedig lehet nem kellett volna).

Rajt előtt egy órával meg is érkeztünk a cél területre, ahol családot kipakoltam a szarvaskúti szálloda csodálatos parkjába, és el is kezdtem a felkészülést. Akkor vettem észre, hogy a pumpát otthon hagytam és a melegre való tekintettel még az indulás előtt leengedtem a gumikat, hogy baj ne legyen. Szerencsére Cser Attila 2 autóval mellettem parkolt, így tőle tudtam kérni és ez a gondom is megoldódott.

Rajt előtti szokásos vizelet ürítési folyamat után kissé eldumáltam az időt az egyik Evolúciós barátommal, így a rajt előtt 2 perccel sikerült beállnom a rövidtávosok között átfurakodva a mezőny végére.

Rajt utáni aszfaltos részen az eleje nagyon megindult, alig tudtam előzgetni – pedig 42-14-el tekertem kb 50 km/h-val. Persze pulzus egekbe, így kissé vissza is fogtam magam, gondoltam majd az első emelkedőn tudok párat előzni. Sikerült is 10-12 is előznöm, jól ment az elején a köves emelkedő, de aztán jöttek a homokos süppedős lejtők és nyomvályús homokos emelkedők.

Lassan elértem a Cuha völgybe, amiről azt gondoltam, hogy ott aztán szaggatni fogok. A szép lejtős kanyargós elég széles úton sokat fékezgetve, és a kanyarokat óvatosan leküzdve pár pozíciót vesztettem is. A patak átkelések könnyűek voltak, alig volt benne víz, csak a mélyebb vízmosott köves részeken kellett figyelni. Sokan álltak meg esés és defekt miatt az átkelések után, így kissé meg is nyugodtam, hogy megérte a beszariság:).

Első frissítőnél engedtem a gumiból, feltöltöttem a kulacsokat, és irány a Kőris-hegy. Nagyon jól ment a felfelé, sikerült is három 4-5 fős csoportot behozni és megelőzni, de aztán jött az utolsó 100 méteres fal. Először megpróbáltam feltekerni, de a combom, és az eszemre hallgatva én is inkább toltam, ami eléggé nehézkesen is ment. A tetőn megcsodáltam a természetvédők nemtetszését kiváltó csodálatos radar állomás egyikét, és a frissítőnél ettem kicsit és kulacsot töltöttem.

Kőris lejtő elején összeszedtem magam, és magamhoz képest durván vettem a single-track-es részeket, csak a murvás kanyarokban használtam erősebben a féket. De aztán az utolsó 500 méter egyik szakasza számomra teljesíthetetlennek tűnt, így elengedve a mögöttem jövőket, szépen letoltam 50 métert. Az utána következő aszfaltos enyhe emelkedő eléggé kivette az erőmet, meg már kezdtem kicsi feladni, mert akkor láttam hogy nem lesz meg a kitűzött cél. Még hátravolt 10 km és némi szint. Az utolsó 10-est végig szenvedve, ahol emelkedőn én előztem lefele meg engem előztek, nagy nehezen beértem a célba. De azért biztos ami biztos a cél előtt pár km-el egy esést is sikerült produkálnom, amit egy fűvel benőtt nyomvályú okozott. Szerencsére semmi bajom nem lett, és Master1, 18-ént sikerült teljesítenem 2:50-es idővel a távot.

Szerintem nagyon jó pálya és jó verseny volt, és a hőség ellenére rengetegen voltak. Viszont nem értettem, hogy a cél előtti kis tó kerülést miért tették bele – sehol sem volt sár viszont ott egy 10 méteres szakaszon sikerült mindenkinek összedzsuvázni a cipőjét is.

Legközelebbi verseny talán Horvátország szeptember 20-án, majd a III. futama a Nyugat maraton sorozatnak. Ha sikerül családot is rábeszélni, még a Mátra sem kizárt.

Hozzászólások

hozzászólás