MTB Trilogy – az igazi montizás!

Hol is kezdjem? Annyi minden kavarog a fejemben. Állat volt. De nagyon! Sosem gondoltam volna, hogy van olyan szervező, aki bevállalja, hogy ilyen nyomvonalra ráereszti a népeket, ráadásul 4 napra. Olyan utak voltak az átlagosak, amiken itthon „extrémkedünk”, nemhiába szerepelt minden felületen: FOR BIKERS ONLY. Ezt megfejelték egy eszméletlen szervezési készséggel és olyan hozzáállással, hogy az már a példaértéken is túl van. Láttam már segítőkész szervezőket, de ez elképesztő volt. Nem is véletlenül ez a másik mottójuk: BIKERS FOR BIKERS.

Minek is próbálom körülírni, amikor gyönyörűen összefoglalják az oldalukon:

„We organize the race as: bikers for bikers. We’re not trying to make money, we just organize race we want to ride ourselves. We’re not big managers and mighty businessmen and merchandizers, therefore financial part of the race is quite tragic, we donate the race – not only by our work (track building, track marking, timing service: all for free) but also we have to add something from our pocket. We consider Trilogy to be our hobby – and you spend money on your hobby, right?

But the Worst part: organizing Trilogy takes us two months off the season, in both training and racing.

Anyways, we think we started the project well, it is the race we trust. Finally, it is the race we want to ride ourselves and therefore: We are going to organize MTB Trilogy 2015. If you trust Trilogy, support us. The best way to support us: Participate in the race. Do you have wife/mistress/kids/siblings/parents/broken leg? Join our team, we can use more volunteers. Do you know something that can help us? Let us know!”

Sokat elmond, nem? 🙂

De hol is voltunk? Az MTB Trilogyn, Csehország északi részén a Broumovsko nemzeti parkban. 4 nap extrémbringázás: ugyanazon a nyomvonalaon fut a maraton és egy enduro verseny is.

Még novemberben, egy „szokásos” örömbringázáskor Wouter említette, hogy van ez a remek rendezvény, és feküdne nekünk. Hazamentem, megnéztem két videót, és már írtam is a srácoknak, hogy ide én 100%, hogy megyek. Ők sem gondolkodtak sokat. Végül pár visszamondás után itthonról negyedmagammal vágtam neki a kalandnak; Vizdi, Sass Józsi, Szentmiklósi Norbi és Dante, kinn pedig Sass Gábor és Zbisek csatlakozott a különítményünkhöz.

Első délután egy rövid, de igen velős prológgal indítottunk, ezért délelőtt elugrottunk pályát járni. Kellett is, mert egész más körülmények fogadtak, mint itthon. Elképesztően meredek helyekre vittek, de a talajnak valami eszméletlen jó tartása volt, irreálisnak tűnő meredekségeket is be lehetett vállalni. A prológ maga 12 km volt, és fél percenként egyenként rajtoltattak minket. Nem ment rosszul, 50 perc alatt lezavartuk, de ez a rövid, intenzív menet nekem nem fekszik, Józsitól 5, Vizditől kb. 4 percet kaptam, Gábor és Zbisek is előttem értek be, Zbisek ráadásul enduróban is indult, merev bicóval! Ez nekem a 61. helyre volt elég, picit csalódott is voltam. De nem csüggedtem, elvégre buliból jöttünk, és hátra volt még 3 maraton szakasz, na az már az én terepem.

Az első szakasz 72km volt 2500 szinttel. A számok alapján nem tűnt durvának, amíg el nem indultunk. Olyat kaptunk, hogy az elképesztő, 5ó:14 percet voltam kinn, ez már az abszolút 27. helyet jelentette. Az első frissítőig Józsival, Vizdivel és Zbisekkel együtt haladtunk, majd Józsi előre pedálozott, mi meg Janival vagy 3 órán át kerülgettük egymást. Ez volt az egyik fénypontja a versenynek, tök jó volt vele egyforma mezben, együtt aprítani a népeket lefelé, a szakasz vége felé meg fölfelé is. Brutál pálya volt, fölfelé jópárszor toltuk, és ugyan jól mentek a DH szakaszok, de 3 helyen le kellett szállnunk. Na ezek azért durvák voltak. Fel is figyeltem rá, hogy az első 3-4 elég kemény, de még teljesíthető lefelén semmi figyelmeztetés nem volt, de ezeknél meg már előkerült a halálfej. Hát a „normál” lefeléről más fogalmuk van! 🙂 Az utolsó komoly, elképesztően meredek lefelén – amit Dante morénának keresztelt el – Jani kicsit ellépett, bevállalósabb volt, én itt leszálltam. Gyalog sem volt egyszerű lemenni a tenyérnyi méretű lapos köveken, amik 20-30cm-es laza réteget alkottak. Az utolsó mászáson megint együtt haladtunk, majd a végén megkínáltak minket egy brutál kaptatóval, kihasználva joker 22-es kistányéromat elpedáloztam a „tolósok” mellett, itt 4-5 srácot elkaptam, ezzel a sigletracket elsőként kezdhettem meg, el is tudtam lépni. Az utolsó frissítőtől még éreztem az erőt egy kis nyomatásra, végül 6 perccel Józsi után értem be, és pont lefaragtam a prológos hátrányomat Vizdivel szemben, így valahol a 30. hely környékén álltam összetettben.

Ezután a nap után kicsit elbizonytalanodtunk, hogy hogy fogjuk kibírni a maradék két szakaszt. Szerencsére másnap egy gyorsabb, valamivel egyszerűbb, szintén 70km (2200m) körüli pálya fogadott minket. Persze kihívás így is akadt, megint elképesztő helyeken mentünk, de nem volt kifejezetten extrém. Leszámítva 2-3 helyet, amik közül a Hvezda néven elhíresült „rettenet” okozta a másik katartikus élményt. Egy jobb-bal-jobb letörés-kombináció kőlépcsővel, gyökerekkel. Totál csönd volt a környéken, mígnem át nem értem a legneccesebb ponton; hirtelen a semmiből tapsvihar, fütyülés, gázkürt. Hű, még most is beleborzongok. A szakasz vége is jól sikerült, becsusszantam a top 30-ba az összetettben.

 

A 3., 85km-es (2600m) napon kicsit előrébb kúsztam a rajtban, mivel mindenféle hírek jöttek, hogy olyasmi lesz, mint az első nap. Hű, ezek meg akarnak ölni minket? Egész jól tudtam haladni az elejével a szerpentinen, majd iszonyat hosszan singletrack jött singletrack hátán, szerencsére olyan srácokkal, akik csak kicsit tartottak föl, megérte jó helyről rajtolni, így a bedugulásból kimaradtam. Gyönyörű helyeken, főleg köves gyökeres cserjés hullámvasúton nyomattuk, majd hatalmas kőlapokon mentünk, körülöttünk minden harsogó zöld. Jól forogtak a lábaim, az egyetlen 2 km-nyi síkon én húztam a 6 fős bolyunkat, de fölfele szépen eltempóztak a srácok. Nem is csodálkozom, utólag láttam a listán, hogy a 20. hely környékén voltam, ez kicsit más liga. Egy elég hosszú mászás után jött a moréna 2. Hát bakker, jöttünk föl vagy 40 percet, és szerintem nem volt több 5-nél a lejövetel, az is lábon. Ez nagyon beteg volt… Lenn, az 50. km-es frissítőnél ért utol Józsi, feltankoltunk, és nekiestünk az újabb mászókáknak. Na nekem itt jött az első holtpont minden szakaszt egybevéve, le is szakadtam, de fölfelé csak egy srác ért utol. Közben elkezdett dörögni az ég, és felerősödni a szél. Nem bántam, mert az eddigi napokon eszméletlen meleg volt. Az utolsó komoly DH tetején majdnem leestem oldalra egy szakadékba, nagyon kellett figyelni, a kanyarkombináció első íve egy bukkanó után pont nekivezetett a hasadéknak, de szerencsére időben reagáltam. Innen jött egy iszonyat jó, hátsó keréken ülős homokos lefelé, ami levitt az utolsó frissítőre. Egy srác hozzám csapódott, és a szemerkélő esőben együtt csapattuk a célig.

Végül absz 28., kategória 19.-ént zártam, de az élmény az elképesztő, ezért nagyon megérte elmenni. Most vakarózhatok rendesen, hogy min induljak egyáltalán, ez a rendezés elképesztően magasra tette a lécet… Talán jöhet az endurozás. 🙂

Alapvetően csak pozitívumot tudok mondani: a jelölés tökéletes, a szervező elkéri a GoPro felvételedet, hátha be tud tenni ezt-azt az összefoglaló videóba (nem leveteti rajt előtt). A frissítőkön nem ácsorognak bambán, úgy segítenek mindenkinek, mintha saját emberük lenne; sokszor odaadtam a kulacsot töltésre, addig átmentem a technikai zónába láncot olajoztatni, ez alatt az asztaltól hozták utánam a feltöltött kulacsaimat, és tették be a kulacstartóba. Elképesztő. Csakúgy, mint a felhozatal: alkoholmentes sör, kóla, gél, szelet, gyümölcsök, sütik, aszalt gyümölcsök, stb. A célban egytálétel, citromos sör, regeneráló fehérje lötty. Segítőkész szerelők. Volt dolguk bőven, iszonyat sok dropper nyeregcső halt meg. Ide kellettek is! Jövőre egyet beszerzek én is. 🙂

A szervezés első osztályú, az ellátás (reggeli, vacsi), programok is marha jók. Tök aranyosak voltak a gyerkőcök is, minden nap a vacsi után a rajtterületen verettek, köztük olyan kis totyogósokkal, hogy fel kellett vinni őket a dobogóra. :)Aki igazán keresi a kihívásokat, mind erőnlétileg, mind technikailag, annak itt a helye!!

Egy kis kedvcsináló, tényleg ilyen végig (érdemes a 20 percesbe is belekukkantani): www.youtube.com

Infók: www.mtbtrilogy.cz

Borítókép: Bóša – tvůj fotograf

 

 

Hozzászólások

hozzászólás