Bea már kétszer volt a Moneasa maratonon, és másoktól is csak jót hallottam róla, így idén mindenképp szerettem volna indulni rajta. Sajnos egy héttel későbbre tették a megszokottnál; csak pár nappal előzte meg a Trilogy-t, ami, mint tudjátok, nálam minden szezonban az év montis eseménye. De első alkalommal enduro versenyt is hirdettek Moneasa-ba, ráadásul kötetlenebb verzióban (nem kell fullface, stb.), így meg is szerveztem Beával, hogy mindenképp lekísérem, csak akkor menjünk pénteken az enduro miatt. Aztán az erdészet kissé átalakította a környéket, így az enduro elmaradt. De ha már megyek, csak nem fogok „unatkozni”, ezért azt találtam ki, hogy szombaton bejárom a hosszútáv extra körét, és vasárnap a rövidebb távon indulok (30km/900m), így lényegében látok mindent, verseny km-t is gyűjtök, de ki is pihenem magam a 3 nap múlva kezdődő Trilogyra.
Ember tervez, Isten végez: csütörtökön olyan vihar volt, hogy rombadöntötte a környező hegyeket, nagyon sok fa kidőlt, emiatt a szervezők csak az első kört tudták kipucolni szombaton. Még pénteken körülnéztem az első kör környékén. Ez lett röviden a „reccs-ride” ami tönkre mehet, az el is szállt. Először a pulzusmérőm nem akart rendesen mérni. Aztán az a remek kis dózer, amin kényelmesen fel akartam menni a pálya utolsó harmadához, na az hirtelen patakká és fatörmelékké változott. A rövidebb megoldást választottam, feltoltam egy eszméletlen meredek úton toronyiránt a bringát (asszem olyan 1,5km/200m lehetett). Fönt az erdőben csupa kidőlt fa, leszakadt ágak, 5 perc után le is törtem a sebességjeladót… De legalább a táj szép volt! 🙂 A faluig vagy 15x álltam meg mindenféle ágakat kidobálni a kerékből. A végére a váltóm is kaphatott, nem volt az igazi, de egész jól vissza tudtam hajlítani. Hát, nem irigyeltem a szervezőket, akadt tennivalójuk rendesen.
Ezt feledtette a szálloda kissé lepukkant, de kellemes gyógyfürdője, ill. egy jó kis koncert a főtéren. Aztán megnéztük a helyi kis templomot, és nyomás aludni. Szombat reggelre jött a hír, hogy a nagy kör totál tropa, ezért a hosszú táv 2 első kört fog menni. Azért csak kíváncsi voltam a másik vonulatra is. Tényleg le volt harcolva az erdő, de azért túra jelleggel járható volt, csak lassan kellett menni az ágak miatt, meg volt pár kidőlt fa, amin át kellett mászni. De nagyon megérte legalább a felét megnézni, eszméletlen szép fennsíkok, rétek voltak fenn, pazar kilátással! Ezután jött a megérdemelt kajálás, aminek keretében a helyi cuccokra utaztunk, hát, ettünk is egy nagyon jót! 🙂 Aztán nevezés, találkozás a szervezőkkel, akik nagyon kedvesek és segítőkészek voltak mindenben!
Vasárnap pedig verseny. Ottani idő szerint 10-kor, ami nálunk 9, jó kis „korai” rajt, tetszett! 🙂 Először Beáék indultak neki a hosszútávnak, ami valahogy nem volt népszerű, csak 30-an voltak. Bezzeg mi, asszem olyan 150-en. Látszik, hogy nem szoktam rövideb távokon indulni, vártam volna egy jó kis bolyozós lassú rajtot (ha már 11km/~600m mászással indítunk), de úgy kilőtt mindenki, hogy egyből egy hosszú sor alakult ki. Nem is tudtam pontosan felmérni, hogy hol is állok, eleinte a 2. bolyban pörgettem, majd 15 perc után úgy gondoltam, hogy vannak elől 4-en, aztán a látótávomban 3-an, mögöttem meg egyre inkább senki. A váltásom is vacakolt, csak a feszítő karral tudtam pozícióba rakni a láncot, a kioldókarral mindig ugrott, mielőtt a helyére került, hiába engedtem a bovdenen. Így mindig többet váltottam le, aztán vissza fel, hogy bevegye a fokozatot, ami nem a legideálisabb éles helyzetben. A mászás végét megtoldották 3 brutál kaptatóval, az elsőt még kitekertem végig, de a másik két kisebbe bele-bele hibáztam, többnyire a váltással bénáztam… Itt megelőztem 2 srácot, majd a gyors, de sodrós lefelében még 2 srácot, a síkabb átkötő szakaszon még egyet. Közben az órámon láttam, hogy a tervezettnél jóval korábban értem fel a csúcsra, így a belőtt 2 órás menetidővel nagyon elszámoltam magam, de cserébe kitartok a 2 kulaccsal, 2 géllel és egy banánnal, így a 20km-es frissítőnél sem álltam meg. Az első másszással a szint nagyját le is tudtuk, innentől csak pici kaptatók és többnyire lefelék jöttek. Se mögöttem, se előttem senki, szépen haladtam a „maratonos” tempómban. A pálya legvégén volt még egy jó kis DH, pár helyen nyereg mögé ülős, na ez így kitisztítva nagyon tetszett (szemben a pénteki törmelékes verzióval). Innen meg már egyből cél: feltűnően nagyon tapsikolnak, a szpíker is közelít, ugyan sokan beszélnek itt magyarul, de vele az angol volt a nyelvi híd. Kicsit faggatott, csodálkozott, hogy 30-on túli vagyok :), aztán mikrofonon kívül megkérdeztem, hogy mégis hányadik vagyok, mert az elején nem figyeltem, és lövésem sincs semmiről. És akkor a fő szervező vigyorogva mondja, hogy kategória első, absz 2. Na utóbbin meglepődtem, mert azért népes volt a mezőny, a rövidebb táv meg nekem elvileg nem fekszik. Ezek szerint nagyon jó volt a pálya, megadta azt a pluszt, amiért megérte nyomni. 🙂 Tény, hogy 1,5ó körül mentem, másra számítottam… Még a banánt sem kellett megenni, és itókám is maradt, ami nálam nagy szó.
Vissza a szállásra, pakolás, bringa rendbetétele; hoppá, el van törve egy küllő a hátsó kerékben. Szerencsére nem ütött nagyot, nem is éreztem belőle semmit a tekerés alatt. Azért mázlim volt…
Szépen bejött Bea is a hosszúról, sajnos más lány nem vállalta be. Gyors pakolás a kocsiba, kijelentkezés, és vissza a rajtterületre, mert itt érdekes módon nem kellenek hosszú órák a chip-es eredmények megfejtéséhez. Szépen, pontosan kezdtek (ottani idő szerint 3-kor). A kis költségvetésük ellenére egy menő (X-bionic) zoknit, és egy 7 led-es villogót is kaptam az érem, kupa és oklevél mellé. Ja, a kaja nagyon király volt, kaptunk egy igényes pólót, a célban is volt frissítés, ezalatt azt értem, hogy még a díjátadó alatt is voltak cuccok, nem fogyott el. És a nevezés izmos 3500Ft a rövid, 4000 a hosszú távra… Szóval nagyon pöpec és példaértékű minden.
Mivel várt ránk egy pár órás út, és nekem a pakolás/mosás hétfőre, így gyorsan búcsút intettünk a szervezőknek és a csodás környéknek. Én mindenkinek meleg szívvel ajánlom, aki teheti, jövőre látogasson el ide, és a hosszún induljon, mert csodás élményben lesz része!! Aki inkább fut, augusztusban trail running versenyük is van!