Mátra Maraton-Túl hosszú

Ha a nyár utolsó hétvégéje, akkor Mátra Maraton. Nálam az utóbbi években a kísérletezés ideje. Mikor még rövid távokon indultam, itt teljesítettem az első középtávomat. Most pedig sor került az első hosszúra. 92Km, 2200m szintkülönbséggel.

 

Hogy őszinte legyek, ennek nem volt semmi előkészülete a felkészülésben és ez nem az a sport, ahol csodák léteznek, tehát sokat nem várhattam el magamtól. Leginkább a kíváncsiság hajtott, valamint a belső kisördög, hogy jó lenne valami új kihívás, ahol nem csak az óra az ellenfél, hanem kicsit magam is. Az utolsó hetekben el tudtam végezni egy bő 4 órás és egy 6 órás edzést. Ettől nyilván nem lettem hosszútávos, de legalább az érzést gyakoroltam, ennyi ideig nyeregben lenni.

 

A barátkozást a szintrajz nézegetésével folytattam, úgy adta magát, hogy el lehet osztani a távot 5 egységre. 5db 1 órás etapra. Azt nem tudtam, hogy ez reális-e, valószínűleg csak az optimista énem sugallta, na meg legbelül tudtam, hogy 5 óra felett én még biztosan nem tudok leadni értékelhető teljesítményt, tehát jó lenne ennyiből megúszni 🙂

 

Rajt 10-kor, Már 9-kor, készülődés közben égetett a nap. Megint kaptunk egy hőségriadós versenyt. Biztos, ami biztos 🙂 Elindul a verseny, Sástó-Mátraháza aszfalton, majd fel a kékestetői sípályán. Próbáltam viszonylag visszafogottan kezdeni. Valahol a mezőny 50-60%-ánál helyezkedtem el. Ez egészen a sípályáig ment. A két meredekebb részen, minden visszafogottságom ellenére bevillant a 194-es pulzus (95%) Mivel könnyebb fokozat nem volt a bringán ezért ezt kell szeretni 🙂 Majd jött a megérdemelt lejtőzés vissza a rajt közelébe. A kinézett első etap 1 óra, 4 perc (22km)

 

A folytatásban egy többnyire aszfaltos rész következett, de az a kis sunyin emelkedő. Ide azt a tanácsot kaptam, hogy ha tehetem, menjek valakivel párban, váltott vezetéssel, sok energiát lehet(ne) itt megspórolni. Erre meg is volt a lehetőség, 2 sporival együtt mentünk addig. DE!!! Az első fordulat. A pálya nyomvonalát megváltoztatták tavaly óta, csak erről senki nem tudott és a lebeszélt frissítés nem találta meg amíg odaértem. (na tessék, túl gyors vagyok 🙂 )Ezt a legjobbak beszámolójában is olvastam, úgyhogy nem volt egyedülálló. Szerencsére hamarosan volt egy frissítőpont, ahol megtöltötték a kulacsomat. Csak közben a két említett srác eltávolodott, ágyő vonatozás, maradt a saját tempó. Ezt is letudtam. Kati várt a Szénégetői frissítőpontnál 2 kulaccsal, ezúton is köszönöm! Idő: 1:58. (38km) Remek.

 

A következő szakasz eleje egész haladós volt, egészen a mátraszentimrei emelkedőig. Még optimistább hangulatom lett mikor 50km-es táblánál 2,5 órát mutatott az óra. Jó lesz ez, hosszú egyedül tekerés után itt végre utolértem valakit, de nem lett belőle nagy társasági élet. Azért az emelkedő vége már nem esett annyira jól, de minden oké.

 

Kicsit később, feltűnt előttem Fülöp Miki (300-400m) a Merkaptból, még a legelső emelekdőn hagyott ott. Gondoltam jó lenne utolérni, persze próbáltam ésszel, mert még mindig nagyon sok van hátra. Nem is volt egy rövid menet, eltartott vagy 20 percig 🙂 A következő frissítőpontig együtt mentünk. Közben már nem annyira vidám a helyzet, érezhetően fáradok, a meleg is a tetőfokára hágott. Frissítőpont előtt volt egy rövidebb emelkedő. Először éreztem, hogy bedobták a gereblyét a küllők közé. Frissítőig visszavettem a tempót, pörgettem. Majd ettem, ittam, úgy éreztem kicsit jobb. Nah ez pár száz méterig tartott, elkezdődött a galyateteői meredek, köves emelkedő. Miki elhúzott én pedig eléggé szenvedtem. A felső rész nem volt annyira meredek, összeszedtem magam. De itt már bő 4 óránál jártam és még volt hátra egy 20-as. Hosszú lejtő, ez jókor jött.

 

Következett az utolsó 10-es, ezt már ismertem a rövidebb távokról. De most teljesen más dimenzióban láttam. Minden sokkal lassabb, sokkal nehezebb. És hoppp… egy nem is annyira meglepő fordulat, görcs. Jó akkor visszaváltás pörgetés, hátha elmúlik. Nem, ő nem úgy gondolja. Azt mondja az izom, „nem akarok tovább menni”. Megállok, nyújtás, megiszok vagy fél liter vizet, benyomok egy magnézium oldatot. Egész gyorsan rendbe jött a dolog. Persze frissebb nem lettem. Tőle. Haladok tovább. Az egyetlen pozitív impulzus az volt, hogy elkezdtem utolérni a még fáradtabb középtávosokat. Akik tolták. Bevallom az adott erőt, hogy nem akartam, hogy engem tolni lássanak, a „nagy” hosszú távost. Néztek is rám, mint az ufóra. Pedig ha tudnák…. 🙂 Végül beértem. 5 óra 38 perc. Kategória 17. hely. 27 célba érő. (38 rajtoló) Ez a sor még vállalható is lenne. Csak az idő…. Hát azon még van mit javítani 🙂

Hozzászólások

hozzászólás