Mátra-Beni 1:0

Eljött ez az idő is. Az egyik legkedveltebb versenyem a Mátra maraton, ezúttal ötödik alkalommal számomra. Sajnos ez az ötödik volt az egyik legkeményebb.

Idén az időjárás is rátett egy lapáttal. Döglesztő 30 fölötti fokban pedig nemigazán élvezetes az a bizonyos 60 kilométer. Nem is láttam még porfelhőt a Kékesről lefele, de most ez is megtörtént. Reggel Ádámmal utaztam a tett helyszínére viszonylag korábban. Sátor, rajtszám…jajj már öltözni kell. Melegítés után gondoltam egyből odaállok a rajthoz mihelyst elstartol a rövidtáv, de már kb 50-60 sporttárs megelőzött. Nem volt különösebb nagy baj, már a lassúrajtnál előre tudtam verekedni magam. Mátraházáig meglehetősen kellemes volt a tempó, szépen belehetett melegedni, máskor meg már egekig szokott lenni a pulzusom. Ez nem maradt el hiszen kezdődött a kékestetői sípálya. Nem volt vészes. Felmentem saját tempóban és nem is annyira rossz helyen. A lefelében kb nem is fékeztem és rengeteg helyen még tekertem is de akkor is elmentek mellettem páran és nemigazán értem hogy miért. Az adrenalin park előtti napsütötte kis emelkedő nemigazán esett jól, igyekeztem összeszedni magam az aszfalton. Előrébb kellett volna lennem, de sajnos csak lassultam. Katitól megkaptam a friss kulacsot és jöhetett a pálya technikásabb része. Végre nem csak dózer és aszfaltút. Jókedv van, erő nem igazán. Nyomom be a zseléket, rá az izót folyamatosan…bónusznak egy kis melegvíz amit a frissítőről szolgálnak fel. Szerintem ennyi pénzért igazán belehetne szerezni egy kis jeget és azt dobálni a flakonokba majd abból önteni Nekünk…versenyzőknek. 40.kilométer környékén egy kicsit elkezdett fájni a fejem. Gondoltam semmibaj, biztos megkapott a nap kicsit. Egy ideig csak gurultam. Van még zselé? Van! Nehezen de elfogyasztottam ráittam az izót és abban a pillanatban már jött is vissza. Éreztem hogy jönni fog még így leszálltam a bringáról és félre húzódtam. Az addig belém került izó és az összes zselé másodpercek alatt kijött. Visszapattantam a bringára és mentem tovább de iszonyatos fejfájás, hányinger és szédülés kombinációját kezdtem el érezni. Gondoltam itt és most elhajítom a bringát és itt hagyom ezt az egészet. Hetek óta készültem erre a versenyre, de nem elég hogy erőm nem volt még ez a rókázás is. Az a gondolat éltetett hogy meglehet az összetett dobogó csak végig kell mennem. Minden egyes kortyolás fájt, zselét nem mertem enni. Életemben először még az utolsó frissítőnél is megálltam. Megszenvedtem minden emelkedőn a legkönnyebb áttételben, lefele pedig kicsit próbáltam élvezni a singletrackeket. Végül sikerült beérnem felnőtt 8.helyre úgy hogy az utolsó órában kb visszafele haladtam. Még egy óráig a sátorban csak ülni tudtam majd elindultam a szokásos verseny utáni teendőkre. Soha nem rogytam még meg ennyire és nem is gazán tudom hogy miért.

Köszönöm Katinak a frissítést és Ádámnak a fuvart. Szeptemberben valószínűleg Kassa maraton, utána pedig majd egy Nyugat MTB Kupa zárófutam.

Hajrá BB!

Hozzászólások

hozzászólás