Gerecse középtáv

Valamilyen oknál fogva nem töltötte fel az első irományt, így megpróbálom ugyanazt az élményt leírni amit abban megfogalmaztam, és átéltem..

Szóval a nagy meleg miatt és a nagycsalád (anyukám már azt is elmondta, hogyan fogok összeesni, és az első kerék hogyan fogja majd ledarálni a frissen borotvált arcomat), unszolására átneveztem hosszúról középre, amit nem nagyon neveznék középtávnak. Többen meg is jegyeztük, hogy javasolni kellene a középtávot a 40 km-s szakaszra áttenni, míg a 26-os lenne a rövid (mininek meg ott lenne a 13-as kör).

A verseny elején törekedtem hogy nehogy beragadjak az egynyomos ösvényen előtt, ami egy sittel feltöltött szakasszal kezdődik. Sajnos későn kapcsoltam, és egy kisebb csoport mögé még így is bekerültem, ahol egy sporttárs egyből lepattanva kisebb torlódást eredményezett. Ahogy kiszélesedett az út, egyből lehetett is menni. Tetejére érve, kisebb lejtő következett, amin figyelni kellett, az apró ágak és a sok kisebb murvás részre. Majd aztán újabb mászás, és utána jött egy kemény meredek rész, ahol sikerült végre beérnem azt a bringást, aki sok videót csinál a Youtube-ra (Occams Fusors néven). Viszont az utána következő kemény nagy köves és poros lejtőn előre engedtem, mert ott kissé betojva mentem le.

Aztán jött az egyik kedvenc részem, egy tisztás utáni erdős, egynyomos fel-le ösvény, majd egy újbóli tisztás rész ahol már lehetett érezni a nagy meleget (kb. 36-38 fok körül volt), és emlékezetes esemény helyszíne – tavaly itt sikerült burkolnom egy nyomvályú miatt amit belepett a térdig érő fű (ja nem fű, hanem gaz).

A pálya emelkedői nagyon jól mentek, de a lefeléken kellett a fék…valahogy meg kellene tanulnom lefelé menni, mert nem nagyon megy, sokszor parázok. Azért a végét megengedtem, és így sikerült master1-be, 8-ként beérnem, aminek nagyon örültem.

Hozzászólások

hozzászólás