Idén a Salz mellett a master EB-t tűztem ki fő megmérettetésnek. Aztán pár héttel a verseny előtt változott a szabályzat, így nekem ez kimarad. Végül is tavaly már megnyertem összetettben a 3 napos Horal tuort, a pálya nem változott, így sok mindenről nem maradok le. 🙂 Azért persze sok sikert kívánok a magyar indulóknak!!!
Emiatt a hangsúly áthelyeződött a Bükk maratonra. Képzeljétek el, két hét kellett, hogy kipihenjem a salzkammerguti versenyt. Érdemi edzést csak az utolsó pár napban tudtam végezni, amiken azt vettem észre, hogy jól halad a bringa, erősödtem, így a cél az elsőségért való küzdelem volt. Annyira rövid időben ez a verseny, hogy kevesebb, mint 3 óra alatt le lehet nyomni az 57 kilométert az 1300 szinttel. Itt nincsen mire tartalékolni, nyomni kell az elejétől a végéig.
A Bükk maraton első nagy mászását brutális tempóban nyomtam és sikerült Fannit leszakítanom, egyedül tőle tartottam a verseny során. A lefelében óvatosabban mentem, mert nagyon veszélyes sodrós, száraz volt a talaj, nem akartam elesni és defektet sem akartam szerelni, idén elég volt belőle. Ezen a szakaszon megelőzött Cser Attila, próbáltam vele menni, amíg csak bírtam, de kezdett eltávolodni. Majd Noé Balázs előzött meg és mondta, hogy gyere. Raktam is rá a kereket kifulladásig. Vagyis a darázscsípésig. Szerencsére nem vagyok rá allergiás, de biztos nem gyorsított rajtam. 🙂
Első körről visszaértem a rajt/cél területre, megkaptam Varga Ádámtól a kulacsomat és már robogtam is tovább. Egy kisebb és egy nagyobb egynyomos mászás várt ránk, ahol egy kicsit bosszankodtam, mert sok 
volt az avar és a faág. A szervezők ezt a részt kitakaríthatták volna. A kövesebb veszélyesebb résznél magam elé engedtem Weingartner Balázst. Nem akartam a lefelében feltartani, egy picivel bátrabb az ilyen részeken. Szépen esés nélkül leértünk az aszfaltos részre. Beálltam mögé, ettem ittam és feltöltöttem a raktárakat az utolsó kb. 20 kilométerre. Innentől a célig végig Balázzsal mentem. Általában szépen kerülgetjük egymást, ahol lehet, összedolgozunk; a felfelékben egy picit meglépek tőle, cserébe a lefelékben meg szépen visszazárkózik, vagy el is gurul. A vége felé magam elé engedtem, mivel már nem tudtam annyira nyomni, és én lobogtam rajta. 🙂 Csatlakozott hozzánk egy spori, iszonyat jól ment lefelé, jó volt utána menni, kiáltottam is neki. Ez az szuper jó! 🙂
Cél felé haladva hátranéztem van e mögöttem lány, nem volt. Kicsit kiengedtem az utolsó egy kilométeren és rendbe raktam magamat. Célegyenesben megint hátranéztem nem volt senki mögöttem. Szépen nyugodtam gurultam át a célkapun. Abszolút első lányként, a fiúk között is majdnem meglett a top 20, 24. lettem. Jó kis verseny volt!
Kicsit megfáradva lerogytam a sátor mellett és a sírás kerülgetett, a boldogság ilyen hatással volt rám. Fanni 2 perccel jött be utánam, odajött hozzám és gratuláltunk egymásnak egy kis beszélgetésre is volt erőm. Picit még ücsörögtem, majd az M4 sport riporterei kértek fel egy interjúra. Amit úgy érzek, megint nagyon aranyos lett, pont jött a kisvasút. 🙂
Eredményhirdetésig minden a megszokott rendben eltelt. Telefonálás, fehérje betolása, levezetés, nyújtás. Egy jó zuhany, ahol én nagyon kényelmetlenül éreztem magam, mert egy srác nem bírt magával és meztelenül pancsikolt…. Ezek után a Bringabanda sátornál bandázás és az évadzáró tervezgetése. Eredményhirdetésre maradtak a bandások és boldogan álltam fel a dobogó legfelső fokára.
Szeretném megköszöni a segítséget Ádámnak, a Bringabandának és a páromnak, de legfőképpen edzőmnek Szöllőssy Istvánnak. Istvánnal mostantól elválnak az útjaink, nagyon jó érzés, hogy egy győzelemmel hálálhattam meg a sok segítségét/tanácsát. Csodás volt ez a 1,5 év, nagyon élveztem minden pillanatát, és István is nagyon szépen kihozta belőlem a maximumot. Itt a saját kis csúcsomon szeretném abbahagyni az ilyen szintű versenyzést és élni az életemet rendesen. Akkor és annyit bringázni, ahogy jólesik, jókat túrázgatni a barátokkal és Zsoltival is többet igazán együtt lenni, nyaralgatni, nem csak versenyekre ellőni a szabadságokat.
Ui: Persze azért fogtok még versenyeken látni. 🙂
Bea