Megosztom veletek azt az utat, amit bejártam addig, míg végül sikerült teljesítenem a híres „A” távot.
Valamikor sok évvel ezelőtt láttam egy képet egy versenyről, ami az Ewige Wandon áthaladó bringásokról készült. Akkor még nem tudtam melyik versenyről készült a kép, de valahogy ez annyira megtetszett, hogy elkezdtem mountain bike versenyekre járni. Aztán 3 évvel ezelőtt végre sikerült eljutnom végre „a versenyre” és teljesítettem az „E” távot. Hatalmas élmény volt, össze nem lehet hasonlítani a magyar versenyekkel. Persze nem akarom lehúzni az itthoni versenyeket, nyilván nagyságrendekkel nagyobb költségvetéssel rendelkeznek egy ilyen versenyen, és valljuk be őszintén, egy Bükk, Mátra szép-szép és a miénk, de azért nem egy Salzkammergut régió. Nekem ez a verseny amolyan szerelem lett első látásra, pedig az „E” táv az nagyjából csak egy kis puszi volt az első randin, és a puszi egy idő után kevés. Ahogy nézegettem a távokat, akkor még egyszerűen el nem tudtam képzelni, ki képes egy „A” távot megtenni, ami 210km és 7100m szintkülönbséget jelent egy nap alatt. Azok mind droidok, nem is emberek. Másnap félve néztem oda a fekete pólót viselőkre: lehet emberből vannak ők is. De valami akkor sem stimmel velük az biztos. Szóval legközelebb melyik távot válasszam? Van az „E” táv meg a „C”, ami unalmas, mert még az Ewige Wand sincs benne, és a „B” amit talán meg tudok csinálni, és a Droid táv! Elhatároztam, hogy merjünk nagyot álmodni, irány a „B” táv.
2014-ben sikerült, persze életem első ilyen hosszú versenyén ömlött az eső, elromlott a km órám, volt kalandom bőven. És végre megtapasztalhattam milyen a Salzberg mászás, miért is vannak spd nyomok a 35%-os meredekségű betonon. Mikor itt leszegett fejjel superman pozícióban toltam, vagy inkább cibáltam fel a bringát, gondoltam arra, hogy az „A” távosoknak 150km után jön a Salzberg. Nooormális ez kérem szépen? Igen, biztos droidok, másképp halandó emberek nem lennének képesek rá. A versenyt megelőző estéjén kis Bringabandás csapatunkban akkor Boda Peti az „A” távon indult. Néztem őt tátott szájjal, hogy mégis miért, és mi készteti őt egy ekkora hülyeségre. Miért ér a szintrajz vagy 10 heggyel a kormány egyik felétől a másikig? És miért jó felkeni reggel 4-kor, hogy beállhasson 5-kor a rajtba? Igen, gondoltam vannak furcsa emberek… Vagy talán kényszerítik, és elrabolták valamelyik családtagját. Talán ez a legvalószínűbb.
Aztán rá egy évre, mert ugye Salzkammergut Trophy nélkül nem maradhat el év, csak ismét Bad Goisernben találtam magam. Persze 2015-ben a távválasztás nem volt egyszerű, kicsit sokat gondolkodtam rajta: úgy nagyjából minden páros nap az „E” táv és majd jól behozom 3 óra alatt gondolat, páratlan napokon meg csak megint „B” táv, ha már ennyit utazok, tekerjek egy jót, ami ugye relatív. Ugyanis 1 év alatt hajlamos az ember elfelejteni a fájdalmakat! 🙂 Azért annyi nehezítő körülmény volt, hogy a verseny mellett volt egy apróság, nevezzük esküvőnek, és emiatt annyit nem tudtam készülni, főleg nem hosszúakat tekerni. De végül csak 2 héttel a start előtt neveztem a „B”-re. Nagyszerű idő, nyoma sem volt a 2014-es esős versenynek. Minden jól ment, persze a Salzberg alatt elhatároztam, hogy márpedig most legalább a szerpentinen kitekerek, már csak azért is, mert a fotós engem tolva ne fotózzon le, mint tavaly, azt az égést! És én még fizettem is azokért a képekért. Jó, megint nem sikerült, a pulzusom leparancsolt a bringáról, a fotós pedig már várt, és röhögve megörökítette a tolásomat ismét. Itt megint eszembe jutott, hogy az „A” távosok hogy a fenébe juttatják fel itt a bringát? Hacsak nem mégis droidok. Merthogy a Salzberg lábánál a halandó „B” távos is pont egy magyar közép táv távjával a lábában érkezik meg.
De ugorjunk egyet; a Salzberg aszfalton ebben az évben tolás közben már előre is tudtam nézni, nem csak a cipőm orrát, tehát erősödtem, vagy csak a nyakam erősödött, de a superman pozíció megmaradt. Javítottam fél órát, de piszkos mód elfáradtam, az utolsó hegyen csak azért nem káromkodtam hangosan, mert egy Merkaptos sráchoz csapódtam, és volt bennem annyi lélekerő, hogy csendben szenvedtem. A célban a barátok röhögve kérdezték tőlem ahogy meglátták az elgyötört fejemet, hogy akkor jövőre megint „B”, ugye? A válaszom erre csak annyi volt, persze, de nélkülem, ezen a távon többet biztos nem indulok. És ha azt vesszük a szavamat tartottam is!
Teltek múltak a hónapok, és egyszer csak egy parányi gondolat formájában átfutott az agyamon, hogy vajon tudnám-e még ebben az életben teljesíteni a Droid távot. Mert mégis csak az Ewige Wand motivált az egész montizgatásra, és egy „A” távval feltenném a nagy I-re a pontot! Egy korábbi induló elmondása alapján a „B” távos időmet nyugodtam vegyem 2x. Jó, tehát egy kis matek: 2×8,5 az bizony 17 óra, plusz még fáradok, bármi közbejön, legalább 18 óra, ami sok, mert este 9-ig beérve 16 óra, ez a maximum amibe bele kell férni. És akkor még nem számolom azt, hogy 8,5 óra után olyan fáradt voltam, hogy ha valaki azt mondja tekerjek még, azt megölöm! Hmmm, tehát van még hova fejlődnöm. De akkor melyik évre tegyem? Milyen szép is lenne a 40. szülinapomon ezzel „meglepni” magamat. De most csak 39 vagyok, várjak még egy évet? Két egymást követő „B” táv után talán készen állok a felkészülésre. Mert azért aki ezt teljesíti, annak jár a FEKETE póló is! Van már otthon zöld, piros, kék Salzos póló. Több színes már nem kell, csak a fekete! Az csak annak jár szemét módon, aki teljesítette is, nem ám úgy hogy benevezek, aztán ha el sem indulok, maximum kapok egy 26000Ft-os fekete pólót Survivor felirattal. És nem mellékesen, ha lenne egy ilyen pólóm, én lennék a környék legmenőbb bringása! 🙂
Végül megszültem a döntést, próbáljuk meg 2016-ban, de komolyan. Vegyünk egy edzőt, akit Szalay Petinek hívnak! Az edző meg vetet velem egy wattmérőt. Edzővel nem vitázunk, szót fogadunk. Legalább gyorsan el tudtam költeni a prémiumomat valami újabb elektromos kütyüre. Hiába, drága hobby ez a kerékpár sport. De rohamra fel, indul a felkészülés! Zárójelben megjegyzem, itt azért még nem mertem benevezni.
Második rész: A hosszú és sokszor unalmas Droid képzés
Harmadik rész: A verseny