15. Bükk maraton a nagy defekttel!

Reggel van, kipptanok az ágyból és felkiáltok: elkéstünk, az a fránya óra nem ébresztett! Gyors összecuccolás és tűz, szerencsére időben leértünk a versenyközpontba, Felsőtárkányba. Rajtszámomat átvettem, mint minden alkalommal, átkértem magam felnőtt női kategóriába. Ez alatt Zsolti összerakta a bringám és felkészítette a nagy menetre, úgy terveztem, hogy 2,5-3 óra között lenyomom a középtávot. Szépen együtt bemelegítettünk, jól éreztem magam, fel voltam dobva, vigyorogtam, mint egy vadalma. Ellátott sok jó tanáccsal, öleléssel és puszikkal. 🙂 Zsoltim nem indult a versenyen, inkább elment a közeli traileket felfedezni és élményeket gyűjteni.

A beszólítás nem volt zökkenőmentes, egy kis káosz alakult ki, 3 perccel a rajt előtt még a beszólítási boxban álltunk. Szépen lassan minden rendeződött, felsorakoztunk a rajban. A rajt után, ahogy csak tudtam, elől maradtam, nehogy belekerüljek valami csihi-puhiba. Előttem Brigi, kicsit hátrébb meg Móni, figyeltem őket, így tempóztunk felfelé, míg nem Brigi elment a fiúkkal. Nem bírtam tartani a tempóját, van még hova fejlődnöm. Móni szépen felzárkózott és tartotta az én tempómat. Elől mentem, ő szépen beállt mögém. Próbáltam leszakítani, de nem ment, ezért beálltam a saját tempómra, nem próbált megelőzni inkább utazott rajtam. Egyik alkalommal kivágott mögülem és mellém jött, pont egy nagy sáros pocsolya keresztezte utunkat én szépen jobbról kerültem, Móni azzal a lendülettel belement és telibe talált egy nagy sárfröccsel, így megkaptam a mai iszappakolásomat. 🙂

Ezek után visszaálltam elé és húztam a sort, voltak gyorsabb srácok, volt, akire próbáltam a kereket rakni. Egy srác bekerült mellém, intett a mögöttem lévő Móninak, hogy menjen, erre pillanatok alatt reagáltam és beálltam a srác mögé, hátranézett és én voltam mögötte, tuti meglepődött. Síkabb rész után egy kis lejtőzés jött, egy picit el tudtam lépni Mónitól, utána a mászásnál visszavettem, Móni visszaért rám. Jött egy kis technikásabb mászóka, ahol Móni lemaradt. Hátulról kaptam egy infót, hogy Móni leszakadt, picit növeltem a tempót. Itt következett egy hosszú lejtőzés, ahol eresztettem neki, mint egy disznó, a körülöttem lévő srácok tempóját felvéve hasítottam. Míg nem a bringa hátulja el nem kezdett mászni, hoppá ez nem tréfa, meg kell állnom, megnéztem mi van vele: nem örültem a látványnak, lapos a hátsó kerék. Móni utolért megkérdezte mi van, mondtam neki, hogy hátsó defekt. Megállt mellettem és mondta, hogy megvárja. Mondtam neki, hogy nagyon aranyos, de ez verseny és menjen tovább. Majd megyek. 🙂

Nekiálltam megcsinálni, ahogyan azt tanultam, pumpát elővettem és felfújtam a kereket, a sérülést megkerestem és konstatáltam, hogy ez biza egy szakadás, gondoltam, hogy megfogja a tej. A szakadáshoz ráztam a tejet, de pikk-pakk leeresztett a gumi, újra felfújtam és megint próbálkoztam, de nagy volt a hasadás nem fogta meg a tej. Elővettem egy belsőt, még jó, hogy volt nálam, kerék ki és kezdődhet az a dolog, amit még nem csináltam tubeless guminál, csak láttam. Gumi egyik felét leszedni a felniről, szelepet kiszedni, külsőt átnézni (van-e benne tüske), belsőt belerakni és összerakni a kereket. Ez nem kis móka, szerencsémre Dervalics Gábor ott volt segítségemre. Köszönöm. Itt szeretném a lányok, figyelmét felhívni arra, hogy ne hagyjátok, hogy a párotok, barátotok szereljék a bringátokat, mert ha valami gond van, azt neked/ nekünk kell megcsinálni. Rutinosnak kell lenni, szerencsére sok mindent meg tudok szerelni. 🙂

Legalább 15 percet tékozoltam el a pálya szélén, ami jól esett, aki ismert, megkérdezte, hogy tud-e segíteni vagy valamit adni. Lányok tündérek voltak név szerint nem sorolom fel. Közben sok emlék felélénkült bennem, mikor ezeket a sorokat írom, ez a Bükk valahogy sosem volt az én versenyem: egyszer egy teleszkóp beállás, máskor úgyszintén egy defekt, és volt nagy perec is, ahol két srác iszonyatos módon bedarált, a mai napig látszódik a nyoma a lábamon. Ja, itt általában 4. helyen értem célba az elmúlt időkben, kivéve 2012-ben az Országos Bajnokságon, ahol a 3. helyen végeztem. Szép idők, többnyire még szebb emlékek, és élvezetes pályák voltak jelölve akkoriban.

Visszakanyarodva a versenyre, bringa egyben, go tovább, lejtő alján Gábor megállt. Megálltam mellette, hogy mi a baj, természetesen defekt, egymásra mosolyogtunk és tovább küldött. Síkabb rész után beértünk a rajt cél területre, ahol kellett tenni egy tiszteletkört a rázós, ritmustalan réten. A frissítőponthoz érve kidobtam a kulacsomat, olyan gyorsan történt minden, fel sem fogtam. Egy piros kupakos kulacsot láttam az embertömegből kibújni és máris rámarkoltam, elraktam és tovább. Olyan profin sikerül, ahogyan még sosem, gyors és precíz volt, köszönöm.

Aszfaltos rész után egy balos mászóka következett, ahol egy fiú keresztezte az utamat, mert nem tudott feltekerni, gyorsan lepattantam a bringáról és feltoltam mellette. Visszaültem a nyeregbe, teljesen a mászás végig nyeregben maradtam, itt visszaelőztem nem kevés embert. Orsit is, aki egy tündér. 🙂 Szépen haladtam tovább, nem volt semmi izgalmas a pályában, visszaelőztem jó pár embert, biztos néztek, honnan jön ez az állat. Eljött az én kis kedvenc részem az utolsó hosszabb mászás, ahol megpillantottam Hudák Szilvit, befogtam és megelőztem, aranyosan bíztatott. Köszönöm.

Nagyon éreztem magamban az erőt és arra gondoltam, hogy még meg lehet fogni Fannit, de Mónit már nem hiszem. Innen még tovább növeltem a tempót megfogtam a csapattársaimat. Tombi Geri úgy ment lefelé, hogy az valami élmény volt, tettem is rá a kereket, kiabáltam neki, hogy csapassunk tovább, így király, tombolt bennem az adrenalin. 🙂 Ahogyan egy kicsit emelkedet az út visszaelőztem. Bekerültem egy négyes bolyba, ahol megelőztem mindenkit, lefelé. A síkabb részen felértek rám, megelőztek, de kapaszkodtam, mintha az életem múlt volna rajta, a rázós füves részhez érve tudtam, hogy itt a vége, itt már nincs mit tenni. Áthaladtam a célvonalon, kategóriám 4. helyén. Kicsit elkeseredve, de mégsem csüggedve. A mai nap egy nagy lecke volt, hogy mindenre fel kell készülni.

Összességében a pálya nyomvonala nem tetszett, mintha valami országúti versenyen lettem volna, semmi technika. A szervezés is csak közepes értékelést kap. Amit pedig kiemelnék és nagyon szuper, az a Tempo Sport által mért részidők a pályán, végig lehet nézni az eredménylistán, hogy ki milyen részidőt ment, érdekes. Verseny után elmentem tekerni még 2 órát és Zsoltival megnéztük a közeli dh pályát, ez volt a nap fénypontja. Aztán elindultunk hazafelé, most a napokban sok minden kavarog a fejemben, milyen versenyeken induljak.

Szép napokat mindenkinek és jó tekerést! 🙂

 

Puszi, Bea

Hozzászólások

hozzászólás