Vértesben majdnem elvéreztem

A maraton kupasorozat első futama Várgesztesen került megrendezésre. Ezen a versenyen mindenki indul, aki komolyan veszi a kupasorozat összetettjét, én sem vagyok kivétel. Volt egy kis mizéria a beszólítással, Ronival majdnem lemaradtunk, pedig elég világos a szabályzat idevonatkozó része, a hét közepi nevezés csak elég, nem?

“4.7.1.A versenyt megelőző napon a nevezési idő végéig beérkezett nevezettek/regisztráltak kerülnek a verseny napján beszólításra. A verseny napján nevezett/regisztrált versenyzők nem kerülnek beszólításra.”

Kis eszmecsere az első sorban, ráhangolódás a versenyre és már indultunk is. Elsőnek értem oda a felvezető motoros és autós mögé, próbáltam ott maradni, kiértünk a főútra és onnan elkezdődött az eszeveszett hajtás. Jobb oldalt Móni tempózott el, utána Roni, majd Fanni is megjelent, na nincs mese, ha mindenki nyomatja, akkor be kell gyújtani a rakétákat és raktam is rá a kereket. Az első emelkedő kezdte szétszedni a mezőnyt, Fannit kikerültem és nyomtam tovább. Emelkedő teteje után volt egy kis erdei rész fel le csiki-csuki megláttam Ronit és Mónit, rájuk csatlakoztam. Jött egy nagyon hosszú aszfaltos rész, szépen együtt mentünk. Roni elől, aztán Móni, meg utazott rajta egy két srác, majd én is szorosan a nyomukban. Srácokra rakva a kereket, megelőztem őket, csajszik egyből rakták rám a kereket, így vonatoztunk szépen hárman. Aztán hirtelen belépett a képbe Buzsáki Virág, mint a szélvész elhaladt mellettünk, Móni váltott és utána ment, Ronival mondta, hogy U17-es, így nem törődtünk vele. Ronival húztuk egymást, egy kicsit elléptem, de Ronit nem kell félteni, két pillanat alatt ott volt, megelőzött, mondta, hogy gyere, de nem bírtam. Ez a csaj olyan, mint egy duracell nyuszi. 🙂

Szépen visszaértünk Mónira, hatalmas sártenger előttünk, Roni átcsapatott rajta, Móni megtorpant előttem, próbált leszállni, de a cipője nem akarta elengedni a pedált.  Végül épphogy ki tudtam kerülni és áttekertem a mocsáron. Móni hipp-hopp átjött gyalogosan és csatlakozott hozzánk. Egy nagyobb bukkanó után visszahuppanva a nyergem hátrahajlott, próbáltam az elejére rá-rá ugrani, de csak magamnak okoztam fájdalmat, a nyereg meg se moccant. Itt egy picit egyedül verettem, csajok kikerültek a látómezőmből. Egy balos kanyar után megkezdtük a második mászást, háhá meg vannak a lányok és pont fekszik az emelkedő, meredek, ezt szeretem, fel is értem rájuk, majd a síkabb részen picit elléptek.

Egy elágazásnál volt egy kis galiba, talán Roni és Virág is rossz irányba ment, én egyből láttam a jelzéseket, hogy egyenesen tovább. Élvezetes kétnyomos erdei utakon haladtunk Mónival, egy két srác megelőzött, szurkoltak. Jött egy szuper egynyomos rész, sáros gyökeres meredek lefelé, fel is értem Mónira, mondtam neki, hogy eresszük, szépen haladt, ügyes volt, csak picit tartott fel. Majd hirtelen volt keresztben egy fa, Móni hopp le is pattant a bringáról én nyeregben, kértem engedjen el, de nem sikerült, átemelte a bringát én, nem vacakoltam, átgurultam. Így maradt előttem, nem tudtam kikerülni az egynyomos végéig. A harmadik nagyobb mászást együtt kezdtük meg, majd a lejtőzésnél csak kicsit tudtam ellépni, volt egy két srác aki feltartott, grrr mérges vagyok ilyenkor. 🙂

Itt újabb huppanás a nyeregre, pufff megadta magát, teljesen felfelé állt az orra, éreztem ez így nem lesz jó. Lassítottam, elhalad mellettem egy srác, kérdezi mi a baj, válaszoltam, mondja álljunk meg megnézi. Visszahajlította, de láttam, hogy ez így nem lesz jó, a sínből kijött a pálca. Kérdezem imbuszkulcs van nála, válasz nincsen, a következő srácnál sincs, Móni elhalad, nála nincs. Na szép, gondoltam magamban, pont tegnap vettem ki a nyeregtáskámból az imbuszkészletemet, arra úgy sem lesz szükség… Nyeregbe pattantam Móni után, nem hagyhatom meglógni, de nem tudok leülni, rendesen haladni, Virág és Roni is elmegy mellettem. Nem tudom már hányadik embert kérdeztem meg, mire valakinél volt imbuszkészlet. Ment a szarakodás, de úgy-ahogy megcsináltunk, ugyan még mindig felfelé állt az orra, de legalább a sínben volt, a biztonság kedvéért elkértem az imbuszt, hátha még kell. Felpattantam a bringára és gyerünk tovább.

Ilyenkor egy kicsit kiesik az ember a ritmusból. Beértem az első körről, és kezdtem a másodikat. Itt egy Tatankás sporttárs, Áron beállt elém és így tempóztunk egy darabig, a nyeregben kevés időt töltöttem, csak a felféléken ültem rá, síkon és a lefeléken kiállva nyomtam, nehogy a nyereg megadja magát. Második körön nem történt semmi izgalom, csajok már elmentek. 🙁

De így is nagyon élveztem, nagy élmény volt együtt menni, meccselgetni a csajokkal! 🙂

Célba beérkezve, leadtam az imbusz-t, köszönöm az ismeretlen srácnak a segítséget, nélküle, nem biztos, hogy megszerzem a 3. helyet.

Szuper volt, találkozunk a Bakonyban!

Köszi, István@sz.

 

Sziasztok, Bea

Hozzászólások

hozzászólás