Salzkammergut Trophy A táv – Üt a pokolba majd vissza… másodszor…

2018-as Salzkammegut tropy út a pokolba majd talán vissza, második alkalommal próbálkoztam a félelmetes A táv teljesítésével. Tavalyi évben nagyon jó társaságban Sipivel ” Sipos Attila” teljesítettük mostoha körülmények között 15 óra alatt, elejétől a végéig együtt mentünk beszélgetős jó kedélyű emlékezetes menet volt.
Az idei felkészülésem talán a legjobb volt az eddigi éveimhez képest. Körülbelül 4300 km tekertem le, kb. 75.000 szintet, plusz 97 kilométert futottam január, februárban. Próbáltam minőségi edzést véghez vinni, mert munka mellett kevés időm van edzeni, heti 3-4 alkalom, nagyon ritkán összejött 5 edzés. Hozzátartozik, hogy a családom, barátnőm nagyon jól tolerálja a hóbortomat. Az idei célkitűzésem a 13 órán belüli idő volt és az első 50-ben szerettem volna végezni. nem túraként, hanem versenyként fogtam fel. Érdekes módon nem izgultam, szinte eszembe sem jutott az utóbbi pár hónapban hogy nemsokára Salz. Az előző évben nem így volt… nagyon paráztam hogy, hogy tudom majd teljesíteni. Ez most meg sem fordult a fejemben, ha esik, ha fúj, én ott fogok állni. Emlékszem tavaly hajnali negyed 5 kor ki sem akartam szállni az autóból, szakadt az eső 😁

Csütörtökön érkeztünk meg, Tauplitzban szálltunk meg – kb 40 km Bad Goiserntől 35 perc autóútra volt – még elfogadható távolságban. Persze jobb lett volna közelebb, de így ár-érték arányban sokkal jobb szállást találtunk.

Családdal jöttem, segítségre nem lehetett panaszom. Csütörtökön még átmozgattam, mentem kb másfél órát, nagyon csalogattak a magas hegyek, de sajnos vissza kellett fognom magam. Péntek reggel láttam, hogy az új conti gumim megadta magát, kb 22 km volt benne 😁, igy a Pénteki program változott: gumi vásárlás, szerelés, hogy ne legyen egyszerű a tubeless szelep is megadta magát. Mondjuk amúgy is meg szerettem volna nézni az expót, így hát belevágtunk. Meg kell hagyni nem volt nagy választék megfelelő külső gumikból, a végén az IRC-re esett a választás. A Bike checknél lévő szervíz nem vállalta a szerelést, mert nem volt kompresszor. Az expó területén sem vállalták… “Ajaj, a végén belsővel fogok menni” megfordult a fejemben. Kérdezősködtem és ajánlottak egy szervízt Bad Goisernben a főút mellett. elmentem és kb 1 óra várakozás után meg is csinálták. Öröm boldogság 😊

Rajtszámátvétel következett, bementem a méltán híres Ördög kapuján másodszor ” én őrült..”
Utána találkoztam csapattársakkal, Grósz Zolival és Pál Gézával Bad Goisernben a rajt cél területén, átmozgatáson túl voltak, az izgalom kiült Zoli arcára, Géza látszólag nyugodt volt látszólag. Kicsit beszélgettünk, majd sok sikert kívánva búcsúztunk a másnapi megmérettetéshez.
Majd irányt vettünk Bad Ischl felé, egy jó délutáni ebéd vacsora és elmaradhatatlan sütizés. Sok rider volt a városban, érezni lehetett a másnapi b..zatás szelét 😃
Majd irány a szállás. Pihenés, alvás. sikerült 9-kor lefeküdni, szinte azonnal elaludtam. 3-kor keltem, hihetetlen módon kipihenve, tökéletes állapotban voltam. Fél 4-kor indulás mert be szerettem volna állni a mezőny elejébe amennyire lehet. Kb a 100. hely környékéről sikerült indulni. Török József sporttárssal kicsit beszélgettünk, mögöttünk a teljes Bakony A team, kezdtünk az idő előrehaladtával izgulni. Hajnalban hideg volt, de felkészültem, vittem magammal egy pulóvert. Nagyon jó ötlet volt, rajt előtt 5 perccel felvettem egy szélmellényt, abban kezdtem meg a versenyt.


Próbáltam a mezőny első felével haladni az első
körön ” Rachberg, ewige wand ” elég szép dinamikus tempóval mentünk. Rachsbergre a meredek részen a pulzusom 174 körül járt, az eleje meg távolodott. Ha akartam volna tartani a tempót 180 körüli pulzuson mentem volna… ezt nem mertem bekockáztatni, messze van még a vége…
Az első komoly Dh-n nagyon nem láttam embert lemenni csúszós, gyökeres, köves, letöréses, inkább a gyaloglást vagy ugrálást választottam a kórház helyett )
A következő Dh fantasztikus volt, kevesen voltak előttem, lehetett csapatni, nem sok ember előzött meg 😃 ” ewige wand előtt és után ”
A 60. kilométertől visszavettem a pulzusszámot, 150 körül próbáltam tartani, nem engedtem elszállni. Egyszer csak egy női hang megszólal hátulról, Links Sabina Sommer volt 😮. Elég szép tempóval ment, pont azzal a különbséggel, amit lehetett volna tartani, de lehet, hogy a vége felé jött volna az ördög és nem tudtam volna emberként befejezni 😃


Az A távban az a nehéz, hogy mikor hogy oszd be az erőd, mert ha nem jól teszed megbosszulja magát. Nincs hosszú távon nagy tapasztalatom, a 80. km környékén fáradni kezdett a lábam, megálltam egy kicsit az egyik frissítő pontnál, hogy nyújtsak egy kicsit. Nagyon jól esett, sokkal jobban ment utána. Az energia bevitel óránként egy HIGH FIVE gél volt, frissítő pontoknál kis szilárd kaja, persze nem időzve gyorsan, kulacs teletöltése izóval plusz egy HIGH FIVE pezsgőtabi biztos, ami biztos. Volt egy kicsi holtpontom 120. km környékén, úton a hochmuthra a tó előtti ” kis hegy ” -re. persze mihez képest kicsi… Egy HIGH FIVE energia szelet gél kombó felvitt. Sajnos a gyomrom is elkezdett vacakolni, de szerencsére ez elmúlt viszonylag gyorsan. Következett egy unalmasabb aszfaltos szakasz, ami a hallstatti tó mellett majdnem körbevitt, a látvány , a környezet lenyűgöző volt. Sajnos a lábam megint nehezebb lett. Éreztem, hogy le kell nyújtani, a sóbánya előtti frissítőpontnál tudtam, hogy vár a családom. Siettem, hogy odaérjek kaptam pozitív energiát és egy lábmasszázst, ami fantasztikus volt, utána nem éreztem semmi húzódást, sokkal jobban mozogtam kb. 5 percet megért a versenyből ez a kiállás. Következett a Salzberg, a félelmetesen meredek hegy. a szerpentin elején találkoztam csapattárssal Pál Gézával, aki B távon indult és emberesen küzdött az elemekkel! A szerpentin közepéig tudtam tekerni, mert hatalmas volt a forgalom… a B távos versenyzők elfoglalták az ösvényt, bár az igazat megvallva nem is volt kedvem nagyon erőlködni, kicsit belül örültem is neki. A sóbánya után kis lejtő következett, utána frissítés és megindultam a Rosalmra, ami majdnem felvitt 1500 méterre a verseny legmagasabb hegyére.


Sajnos tudtam, hogy elég sok Fekete Rider megelőzött az előző 100 km-en, ezért bele kellett húznom, hogy a célomat tudjam teljesíteni. Éreztem magamban tartalékot, de nem mertem a rakétákat begyújtani nehogy korai legyen. Szépen felértem a csúcsra, lefelé vérszemet kaptam és goosausee-nél a 35 km táblánál nem volt mire várni, benyomtam egy activatort, energia szeletet és elkezdtem diktálni a tempót. Fáradságot nem éreztem, a 12 órás vágy hajtott. Az utolsó kis hegyre úgy éreztem hogy felszállok, legalább 10 fekete rendszámos kollégát előztem meg. Húztam csak húztam… találkoztam csapattársammal Szűcs Gáborral, felfelé menet hátulról már kiabáltam “hajrá Bringabanda nyomjad neki!” Ez kis lelki erőt adott mind a kettőnknek. Jó volt találkozni, Gábor kitett magáért sokan itt már tolták a bringát. Az utolsó frissítő pontnál már nem álltam meg, csak mentem és mentem. Kis eső elkapott, de tényleg csak szemergett egy kicsit, pont kellemes volt. “Salz eső nélkül ” az milyen… ???😃
Megláttam az 5 km táblát, órámra rápillantottam…. MEGVAN, MEGCSINÁLTAM!!! Leírhatatlan öröm volt, simán begurultam a célba. 12.36. Sikerült!! Abszolút 83. kategória 42. helyezés sikerült.
Az éves felkészüléshez nagyon nagy lendületet, motivációt tud adni az A táv. Egyszer minden mountain bike rider-nek ki kell próbálnia, életre szóló élmény. A technikai tudás nagyon sokat számít, a traileken rengeteg időt lehet nyerni. Lefelé senki nem előzött meg én annál inkább, persze megpróbáltam a lehető legkevesebb kockázattal menni. 😃
Biztosan lehetne javítani az időn de ahhoz többet kellene edzeni, munka mellett nehéz kivitelezni. Szerintem kb 8-10 ezer kilométerrel, specifikus edzéssel 12 órán belüli vagy talán jobb szintidő elképzelhető.
Ezúton gratulálok Szalay Péternek a fantasztikus elért eredményért és minden teljesítő Ridernek!


Hajrá, csináljátok meg minél többen nagy élmény lesz, jó felkészülést!

Hozzászólások

hozzászólás